Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lét kalodája

2016.05.23

Nekem a lakás a börtönöm,

hol én vagyok fogva tartott és az őr.

Nekem a nagyvilág a messzeség,

hová már csak álom repít.

 

A lét kalodájába fogott,

s múlt emléke elfogyott,

alacsonyan repül a remény is,

s a szó megkopott, oly hamis.

 

Te is már tőlem messze jársz,

s talán odaát engem vársz.

Már csak szél hozza illatod

és hiába fognák már lasszóval csillagot.

 

A sötétség mint köpönyeg átölel,

magam vagyok, ne hagyj el!

Az élet oly igaztalan,

sírva bújnák melledre - vígasztalj.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.