Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyedül

2012.12.07

Eltávoztál
a csillagok közé,
magamra hagyva,
túszul a sorsnak.
Kettőnk közé
lopakodott az elmúlás,
s vele a félelem
fagyos fuvallata.
Az élet kemény,
már tudom én is
s nem véd meg
két erős karod.
Nélküled kell
menni tovább
az élet útján
s vinni könyörtelenül,
mit sorsod
reám hagyott.
Vinni a teliszájas
nevetést,
a simogatást,
a fájdalmat,
a könnyeket,
vinni az emlékeket,
a közös terveinket
- egyedül.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.