Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életünk ligete

2014.10.04

 

 

kopar-fa.jpg


 

Életünk ligetében lehulltak a 

fák emlékeket őrző lombjai, 

gyertyánk is csonkig égett már,

s lángja fáradtan pislákol.

Halkabban szól szánkon az ének,

s az ősz lemondani tanít. 

Új hajtásokat már nem eresztünk,

kormos ágaink merednek

üszkös kézként az égnek, 

s könnyünk az esővel keveredik. 

Féltenéd még élted hátralévő perceit

és himzett keszkenőként rejtenéd

blúzod hajtásába a halál elől. 

Szótlanul nézed, hogy peregnek

az idő homokszemei,

hagyva maguk után

kietlen mezőt.