Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fénytelen éjeken

2013.10.04


Fénytelen éjeken
sötét múltunkon
pattog az elménk,
s kavarog sok váratlan emlék.
Hol elvész az öröm,
sarjad a bánat,
penész-szag lepi be
fájó éjszakánkat.
Inog a hitünk,
puszta-szó elhal,
téved az elménk
s csak  remény melegít,
mint fázót az irha.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.