Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondok

2014.03.25

Gondom fáradt madárként ül csupasz ágon,
 eget borítja sötét felhő s szétterül a tájon.
Remény, mint reszkető falevél, aláhull a mélynek,
utat adván tavasz helyet a kopár télnek.

Ösvényemet szegélyezik megkopott sorskövek,  
fáradt testem vonszolom, mint ki már öreg. 
Kifényezett emlékek adnak csak világot, 
s juttatják eszembe rég volt ifjúságot.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.