Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keseredő

2012.12.04

Monstrum várunkba zárkózunk
s gajdoljuk vélt igazunk,
szigszalaggal fognánk össze
szétesni készülő holnapunk.
Bőrünket karistolják fájdalmak,
csigolyánk egyre görbül,
fáradt gépolaj kering ereinkben
s mint tojás kerekedik szemünk.
Gondjaink pusztítják fáradt lelkünk,
álmaink fűszerezik létünk
s apró reménysugarak
teszik elviselhetővé éltünk.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.