Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kietlen puszta a lelkem

2012.12.04

Kietlen puszta lelkem,                       
oly kihalt és oly néma,
ébredését nem hiszem,
mélységes álmát
fehér csend borítja.        

Fészerben pihennek
ártatlan titkaim,
mint imafüzéren
a gyöngyök,
sorjáznak
elveszett éveim.


Nincs alku, kegyelem,
tort ül a  törvény
a tilos, a soha  -
s  kevés a remény.

Ébresztőt berregnek
új álmok, új tervek
enyhülést hoznak,
s a sötét éjben
hajnalok derengnek.



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.