Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pirkadat

2012.12.31

Lomhán foszlik a sötét,
nappalba fordul az éj
s véle billegünk át mi is
álmunk mocsarából
a lét valóságába.
Elnehezült szemhéjunk
könyörtelen felpattan,
s rácsodálkozunk a mára,
hátrahagyva álmaink kondérját,
melyben kifehéredett csontvázként
rotyognak lidérces rémképeink.
Béna testű szörnyként,
megvalósulatlan tetteink,
elbaltázott szerelmeink.
Pirkadó nap vérvörös sugara
fénylőn takarja be
ezer csillagsebből
vérző éjszakánkat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.