Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Remény (2)

2014.12.14

Mint apró kavics bennem az emlék, 
mit mostoha sors itthagyott, 
ködbe burkolozott évek,
rám-feledkezel oly fájon. 
Asztalomon üvegszilánkok,
rejtve köztük pár színes cserép, 
őket dajkálva álmodom, 
s öltöm magamra ünnepi zekém. 
S bár a gondok felütik fejüket,
s a veszteség oly nagy, 
szívrepesve várom, 
hoz-e örömet a holnap.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.