Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Remény

2012.12.04

Életünk poharán csillan a fény,
mint gondjaink határán csöpp remény .
Táncot jár, billeg, fázósan megremeg                    
s mi  belélegezzük mint sóhajt a beteg.

Bőrünkön érezzük lágy melegét,
ajkunkon enyhet adó leheletét.
Tolnánk mi fáj messzi  távolba el,
fokozni ami jó, s feledni mi teher.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.