Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sorsunk

2012.12.04


Fáradtan cipeljük sorsunk teli zsákját,
melybe az örömöt oly fukarul mérték.
Nem kaptuk csak apró szilánkját          
annak mi valóban érték.                       
Álmaink horpadt mását,
borzongató hiábavalóságát.
Terveink meztelen vázát,
vágyunk félénk próbálkozását.
Pár sor gyöngyöt, ezer kavicsot
meddő ígéretet, szép szólamot.
Néhány kedves órát,
röpke boldogságot,
nagy tüzek helyet,
apró rőzselángot.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.