Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első rádiónk

2012.12.08

A család első rádiója még Anyuka gyerekkorában került a családba. Sokat megélt márkás, jó fajta rádió volt, abból az időkből, mikor még egy ilyen hangos doboz nagy szenzációnak számított. Nyáron kivezette Papa az angyalföldi ház udvarára és ott hallgatták gyerekek, házi munka után a kertben ejtőző asszonyok. Majd a családdal került a hegyoldalra és a háborúban a pincében gyűltek köré a lakók, megtudni az újabb híreket.

Később Nagypapa özvegységében a rádió oldotta magányát. Majd Papa egyre több időt a kórházban töltött, s a készülék egyedül árválkodott a lakásban, míg gondolt egyet és odaajándékozta nekünk, ezzel legfőképpen nekem okozva nagy örömöt.

Sokat voltam egyedül, kicsit magányosan, mint általában az egyke gyerekek. Anyuka két háztartást látott el, egyet otthon a Duna mellett és egyet a hegyoldalon. Mindig úton volt, mindig futásban, mindig aggodalomban, hogy mindenütt megfeleljen. Engem óvodába nem vettek fel sok volt a gyerek, kevés a hely,  akivel volt otthon  szülő, nagyszülő, nem juthatott be az intézménybe. Így aztán főleg a téli hónapokban a rádió jelentett valamiféle társaságot.  Hétköznap délelőtt ment az óvodások műsora. Kis sámlin ültem a készülék előtt és a gyerekdalokat az óvodásokkal énekeltem együtt. A sok gyereket beleképzeltem a dobozba és hittem, láttam őket. Az esti mesével feküdtem le és az oly jól ismert sorozatot, a Szabó családod is lelkesen hallgattam Anyukával. Este színházi közvetítések voltak narrátorral, az első felvonásig fent maradhattam. Szerettem a sötétben a rádió gyenge fényénél ücsörögni a szobában, télen a kályha köré ülni és hallgatni a műsorokat.

Később televízió, videó, majd a számítógép került az otthonunkba, melynek mind lelkes rajongója, használója vagyok, de kedvencem ma is rádió. Hangjára ébredek, este a belőle áradó zenére alszom el. Szignálja gyerekkorom óta kíséri végig életem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.