Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermeknyár

2012.12.08

Felkerült az iskolatáblára a VAKÁCIÓ utolsó betűje is és a gyereksereg zsibongva szaladt ki az iskola kitárt kapuján.

Ott volt köztük Anna is és repült a többivel, vitte őt 12 éve sedresége, a mámorító szabadságérzés, a türelmetlen várakozás, hogy mit hoz az idei nyár. Hiszen még benne volt az ígéret, reménye sok kalandnak, a dinnye édes íze, a barack  mámorító illata.
Izmait feszítette az ifjúság ereje s a gyerekkor türelmetlenségével vetette bele magát a nyár örömeibe.

Várta őt a Duna part, a víz felől jövő hűs szellő, a nyikorgó lánchinta, a pöttyös labda, mellyel olyan izgalmas volt kidobost játszani.
Az állatkert, a vidámpark, a hullámvasúton való félelmetes, de mégis boldog sikongás, a kis vasút, mely döcögve kanyargott a hegyen keresztül.

A hajó levitte őt a családdal a Római - partra, hol egész nap lehetett úszni a Dunában, mely elragadta egyik cipőjét és nevetve sántikált  haza félpárral, bicegve és meg-megállva a teleszájas nevetésektől.

Kenesén a Balaton bársonyos vize simogatta és a kis faluban nagymama puha karja ölelte át. A falu béli gyerekekkel rohant mint vad csikó a réten át. Lopkodták a kukoricacsöveket, melyeket tűzön sütöttek meg és édes volt a kukorica szem a titoktól a "nemszabad"-tól. A dinnye a kútban hűlt,  nagymama rétese  könnyű volt s édes a kockás abroszon a vasárnapi kalács.

A hegyi túrák, a zúgó patak, az esti tábortűz ropogása, és a szalonna kesernyés füstje  része volt a nyárnak, mely nevetéstől volt hangos, felhőtlen volt és gondtalan s  repült, mint madár.

Mire az iskolába becsengettek, Anna bőre bronz barna lett, teste megnyúlt, sudár lett s mögötte volt a nyár, az utolsó gondtalan gyermeknyár.

Jöttek még nyarak, szépek, ragyogóak, de már nem futott versenyt a széllel s labda nem repült a téren át, mert ezzel a nyárral elrepült végleg a gyerekkor s kezdetét a felnőtté válás.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.