Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Időutazás Nagyapával

2012.12.08

nagyapaszerk.jpg

Anyai nagyapámat nyolc éves koromban vesztettem el. Rövid volt az idő, amit együtt tölthettünk és nem is volt mindig felhőtlen, hiszen sokat volt kórházban. Megkapta a nyomdászok akkor oly jellegzetes betegségét, a tüdőbajt és az ólom mérgezést.
Bizony már nehezen mozgott, mire unokája lett és kapkodta a levegőt, de azért igyekezett programokat szervezni velem, olyan öregeseket, olyan kímélőseket.
Az egyik ilyen visszatérő unokás-nagypapás program volt a Margit körúti kiruccanás.

Abban az időben létesültek az első önkiszolgáló üzletek, melyek még csak forgalmasabb helyeken üzemeltek. A körúton is volt egy ilyen. Ide mentünk hármasban, Anyuka, Nagyapa és én.

Nekem óriási élmény volt a pult sorok között nézelôdni kosárral a kezemben, melybe Nagyapa segítségével finomságok kerültek, többek között mirelit eper, parfé, amiket a mi kis óbudai boltjainkban még nem árultak.

Ezután jött az ebéd a körút egyik patinás éttermében, a szokásos rántott hússal. A komótos étkezés után a Fény presszó volt a következő állomás, aminek fénye számomra a gurlicer volt. Egy forintért lehetett rendelni zeneszámokat. Akkori kedvencem a Pancsoló kislány volt. Nagy örömmel dobáltam a forintosokat erre a számra, de csak mértékkel, mert Nagypapa a többi vendégre is tekintettel volt, akiknek ebből a gyerekdalból már éppen elegük lett.

Cukrász sütemény, felnőtteknek kávé, - ez volt a menet, majd jött a haza út taxival, mert napgyapa a hegyen lakott, már nem bírta az utat szuflával.

A cukrászat mellett volt a taxi állomás, rá lehetett látni és Apókám feltette a szokásos kérdést:

- No gyerek, melyik színű taxival utazzunk?
- Kékkel - vágtam rá mindig örömmel.
- Akkor fizetünk és kivárjuk , mikor kerül a kék a sorban előre.

És jött az utazás a égszínkék taxival, fel a hegyre a gesztenyesor mellett. Futott a táj a kocsiból nézve és én a hátsó ülésen lelkesen integettem kifelé.

Hány és hány ilyen közös programunk volt az évek során, mely mindig ismétlődött, a változás csak annyi volt, hogy Nagyapa egyre görnyedtebb lett, nehezebben vette a levegőt , majd lassan kifogyott a világból.

Eltűnt már a Fény presszó , a taxi állomás is máshová költözött, csak az én emlékemben él tovább a sok sok közös program , s mikor rájuk gondolok, hallom a gurlicer zenéjét s álmomban repít a kék taxi a hepehupás hegyi úton a végtelenbe.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.