Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két testvér

2012.12.08

1900-as évek eleje, a füstös Angyalföld egyik poros kis utcájában, hol az apró házak egymás mellett guggoltak, lakott a testvérpár Málika és Mancika.
Felvidékrôl , földmíves családból jöttek Pestre szerencsét próbálni, mert otthon sok volt a gyerek, kevés a föld, minden gyereket nem tartott el.
Együtt jött a két nôvér és meg is csinálták a szerencséjüket, találkoztak a ligetben a két nyomdász baráttal, kiknek rögvest meg is tetszettek. Gyurinak, az idôsebb, komolyabb Málika, Józsinak a mutatós, kacér Mancika.
Az esküvôt is közösen tartották és együtt költöztek be az angyalföldi ház két lakásába. Györgyék egy egyszerû szoba-konyhás lakásba, a mindig nagyravágyó Mancika viszont egy másfél szobás szemrevaló lakást nézett ki, kis terasszal.
Málika, Mancikára mindig gondot fordított, hiába lettek asszonyok, ô továbbra is kishúgát látta benne.
Összekötötte ôket a gyerekkor, a közös asszonysors, a közös ház, a férjek barátsága.

A fiatalasszonyok a gólyát is együtt várták
És jött is gólya mind két családhoz. Mancikáékhoz boldogságot hozva, egy kisfiú, majd egy kis lány képében.

Málikáéknak kevésbé volt szerencséjük, mert egyik baba a másik után született idô elôtt életképtelenül. Bizony már a reményt is feladták, mire az elsô fiúcska megmaradt, majd rá három évre a várva várt lányka is megszületett, igaz olyan kis súllyal, hogy a környék csodájára járt, de szép volt, formás , egészséges baba.

A férjek dolgoztak a nyomdában, asszonyok a ház körüli munkákat végezték , a négy kisgyerek pedig együtt növekedett. A fiúk megkezdték az iskolát, és a két leányzó már óvodás lett , mikor megtörtént a tragédia.

Ilka, Mancika kislánya gyakran fájlalta a hasát, mint oly sok kisgyerek. A szülôk legyintettek csak rá, nem vették komolyan. Pedig kellett volna. Mire orvoshoz jutottak a gyermekkel, már nem segített a mûtét. Perforált vakbélgyulladás - mondta az orvos.
Egy kis késés, egy kicsivel kevesebb odafigyelés és repedezett a család boldogsága és a két testvér közötti jó viszony is. Fészket vert az irigység, hiszen a másik kislány élt, növekedett.

A megtört anya gyakran járt a sírhoz kislányához és ott találkozott egy másik gyászolóval, egy jóképű és igen előzékeny férfival. A bánat összehozta őket és a házasságba belépett a harmadik s vele együtt egy álságos, hazugságokkal teli élet vette kezdetét.

Újabb repedés a testvérek között, éket vert közéjük a titok, amiről nem szabad, nem illő beszélni, de azért mindnyájan tudták és amit természetesnek vett Mancika , azt igencsak kifogásolta Málika, a szorgalmas, egyszerű, becsületes nővér.

S az évek peregtek tovább. Málikáéknál gyakran volt vendég a szegénység, de szeretetben, békében éltek.

Mancika viszont egyre fényűzőbben élt , új bundák, Balatoni nyaralások, hiszen két férfi tartotta el. És közben a háta mögött a sugdolózások , amit a már kamaszodó gyerek hallott.

A testvérek még mindig összetartottak és bár Málika néha kifejtette nem tetszését, a világ elôtt védte húgát, mert hát neki ez a kötelessége, ô volt az idősebb.

Jött a háború és a rosszindulat vesztét okozta Mancika fiának. Egy irigykedő szomszéd jelentette fel, hogy angol rádiót hallgat. Belelőtték a Dunába, mint annyi ártatlan embert. Meghalt értelmetlenül, oktalanul , fiatalon.

Mancikáék második gyereküket gyászolták csendben, magányosan. S gyászolta mind két család a fiatalembert. Valahol megkezdôdött a bûnbak keresés, ki mit tehetett volna , és mit nem tett és tovább távolodott egymástól a két testvér.

Málikáék közben Budán papírüzletet nyitottak, pici barátságos üzletet, könyvekkel, írószerrel. Nem lehetett belôle gazdagodni, de tisztes keresetet adott és kellemes társaságot , mert Málika hamar népszerű lett a vevők körében. Egyszerű, jó beszédű és kellő humorral megáldott asszony volt, akihez szívesen mentek a gyerekek, de az Anyukák is betértek beszélgetni. Közben a testvérek viszonya egyre feszültebb lett és jó ok volt a költözésre, hogy az üzlet közelébe szeretnének lakni, hiszen nehéz volt az átjárás a Dunán. Sokáig érlelôdött a gondolat , hogy költözni kellene. Vitte volna ôket a kényelem, de valahol belül még mindig fájt , hogy el kell szakadniuk egymástól a nôvéreknek.

Egy csúnya és felesleges családi vita és másnap jött a lovaskocsi. Málikáék bútorait szállították el. A költözésre kijöttek a ház lakói, s némán nézték, hogy pakolják fel a sok holmit. A lakók között ott volt Mancika is, keservesen nézte az útrakelést , de szólni nem szólt, nem engedte a büszkesége.

A lovak elindultak a poros úton, mely végén könnyes szemmel nézett Mancika és fájó szívvel ült a bakon Málika. A két Felvidékről Pestre került nővér elkezdte az életét külön-külön s bár találkoztak ezután is valami végkép elszakadt és összefoltozni többé már nem lehetett.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.