Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyári zápor

2014.07.22

 

nyari-zapor.jpg

Szakad az eső, peregnek az esőcseppeg mint harci dobok ütemesen dobolnak a párkányon és a víz könyörtelenül mossa el a régi nyarak emlékét.

Az asszony ül az ablaknál, szeme fátyolos, a messzi távolba néz. Hallja újra gyerekei kacaját, ahogy ugrálják át a tócsákat, időnként a közepébe pottyannak és vísítva törlik le a rájuk fröccsenő sarat. Hány átugratott tócsa, hány nyár, mire felnőttek lettek és kirepültek a szülői házból.

Egyiket vitte vágya külföldre, messzi távolba, idegen asszony oldalára, s az unokák már más nyelven gondolkodnak, álmodnak. A kicsi maradt otthon, éli a legényemberek szabad életét, feledve gyerekkort, régi nyarakat és a megfáradt eres anyakéz simogató melegét.

Egy jeges, fehér tél elrepítette a párját is az ismeretlenbe és véle repült az ifjúság, a duruzsoló szép szavak, az összetartozás érzése, a közös küzdés az előrejutásért, együtt álmodok holnapok és megélt tegnapok fűzérei.

Az évek , mint homokszemek peregtek a rostán át és véle peregtek barátok, régi szomszédok,ismerősök, idős nagynénik, nagybácsik. Alakjukat belepte már a feledés.

Az asszony az évekkel száradt ki, mint korhadt fa, mely már nem kap éltető erőt és kerüli a madár is.

A hirtelenjött zápor ideültette az ablakhoz, hol szívja az eső párolgó vizillatát és képzeletét benépesítik a múlt képei, s feledve magányt, sajgó derekat, hunyorgó szeme lőrésén látja nagyfiát ahogy kézenfogva vezeti kicsit a fák védelmében és biztatja:
- gyere...., gyere.....siess pici Pepi!, Anya már vár minket száraz ruhával és kisült a teához a kedvenc lekváros süteményünk is. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.