Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszi kikelet

József, a család közkedvelt Józsi bácsija 63 évesen vesztette el feleségét, kivel sok szép napot és fájó tragédiákat éltek meg együtt. A gyenge szívű asszony követte két gyermekét a túlpartra és ezzel teljes magányban hagyta férjét.
Teltek a vigasztalan hónapok,  majd lassan az évek, de Józsi bácsi nem tudta megszokni a magányt, hogy egyedül kell ülni az asztalnál, nincs kivel búcsúztatni a napot és köszönteni a holnapot.

Így aztán nagy elhatározásra jutott, asszonyt szerez a házhoz. Talált is hamarosan egy többszörös özvegyet, korban hozzáillő, takaros menyecskét. Hamar összekovácsolódtak, elfogadták egymás rigolyáit és bár a tágabb család először kicsit ódzkodott, de végül belátta, hogy így van rendjén és gyorsan megbarátkoztak az új rokonnal, aki igen tapintatos volt, nem borította fel a régi rendet,nem változtatott azon, amin nem volt szükséges. Igyekezett beilleszkedni a már évtizedek óta működő családi hierarchiába.

A régi rokonság továbbra is fennmaradt, látogatták a volt feleség családtagjai is a friss házasokat. Igyekeztek ők is elfogadni a megváltozott helyzetet. Vasárnap délutánonként benépesítették a csöpp lakást és előkerültek a régi emlékek.

Ezekben a történetekben a negyvenesek átvedlettek rakoncátlan gyermekekké és nevetve adomáztak a régi csíntevéseken. Hol kacagva, hol könnycseppet törölve szemükből idézték meg a múltat, szép és gyakran fájó emlékeivel és jöttek a végeláthatatlan történetek, hogy

- Emlékszel mikor a palacsintát, talalintának ejtetted selypesen?

- Hányszor szöktünk ki az udvarról szülői engedély nélkül a Nagy rétre és sárosan, piszkosan, ijedten  kerültünk elő este, félve a büntetéstől. 

- Gyerekkorunk Háry Jánosa még ma felnőtt fejjel is olyan nagyot mondó?    

Ilyenkor az új asszony bölcsen félreült és hallgatott. Ezekhez a történetekhez neki nem volt köze, ő nem volt részese a múlt kalandjainak. Kicsit idegen volt , kicsit magányos, valahol belül kitaszított. De mint írtam , bölcs asszony volt, nem háborgott, nem szólt közbe, nem akart szereplőjévé válni  az elsuhant évtizednek. Csendben hallgatott és csak kezét tette bátorítóan férje kezére és tudomásul vette, hogy nekik  nincs közös múltjuk és nem lehet már közös jövőjük se, de a jelen pillanat az övék tört szépségeivel, gyötrődéseivel és gyönyöreivel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.