Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Régi karácsonyokra emlékezve

2012.12.08


Ülök a fénylô karácsonyfa alatt, oromban a fenyô és a vaníliás cukor oly kellemes illata keveredik és emlékek szárnyán repülök múltak karácsonyába.

Sorjáznak elém a gyermekkori karácsonyok, a csodavárás, a zizegô selyempapírok, a fenyô oly kellemes illata. A fenyôé, amit még hittem, hogy angyalok röpítettek éjjel titkon az erélyünkre, s amit szüleim öltöztetnek majd fel gondosan karácsonyfává.

Újból hallani vélem a kis harang hívó hangját, melyre kinyílik a nagy háromszárnyas üvegajtó és én nagypapa és nagybácsik gyűrűjében megilletődve lépek a fa alá. Gyönyörködöm a gyertyák fényében, melyeket színes díszek sokszorosítanak meg. A közös ének, a csomagok izgatott kibontása, mind-mind feledhetetlen, kedves emlék.

Az évek peregnek elôttem és a család fogy a fa körül. Nagypapa örökre távozott és a nálam jóval idősebb unokatestvérek is kinőnek a nagy családi karácsonyozásokból. A fát már csak hárman álljuk körül s már nem játékokat rejtenek a kis csomagok, hanem könyveket, szépítőszereket.

És eljön az a karácsony is mikor kis bársonydobozból két karikagyűrű kerül elő, mert az eljegyzésem is karácsonyra esett. A gyűrűknél csak párommal szemünk csillogott fényesebben.

A következő években az ünnepet kicsi lányunk öröme tette emlékezetessé. Barbi babák , legók sorakoztak a fa alatt és mi szüleimmel élveztük a gyermek boldogságát.

S pici lány képe lassan távolodik, már bakfisként áll a fa alatt. A nagyszülők görnyedtek, megtörtek, fénytelen szemmel, ügyetlen kézzel nyitogatják a csomagokat.

Majd újabb karácsonyok képe villan elém, ahol hárman , időnként négyen ünnepelünk.

És eljön a legfájdalmasabb karácsony emléke is, a búcsú karácsonyé, amit a már gyógyíthatatlan beteg férjemnek rendeztünk meg. Erőltetett mosoly, kényszeres jókedv, görcsösen egymásba kapaszkodott kezek. A fájdalom, az elmúlás karácsonya ez. Igyekszem magamba szívni minden pillanatát és elraktározni, hiszen ilyen együtt töltött karácsony már nem lesz soha.


Gondolatban eljutottam a tavalyi karácsonyhoz, amikor a fa alatt ajándékok helyet szeretteink megsárgult képei árválkodnak. S megrázom fejem, elhessegetem a fájó emlékeket, hiszen tudom, hogy jöhetnek még szép karácsonyok, melyek gyerekzsivajtól hangosak...- talán....- de egy korszak végleg lezárult.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.